Hétköznapi önismeret

Anyukámnak van ez mániája, amíg gyerek voltam, teljesen az őrületbe tudott vele kergetni. Amikor én egy teljes egészében az olvasásnak, írásnak, vagy szimpla semmittevésnek szánt szombat délután az emeletes ágyamon henteregtem, ő képes volt teljes lelkesedéssel berobbanni a szobámba, hogy "szanáljunk egy kicsit".  Máig fel tudom idézni, hogy mennyire idegesített, és nekem mennyire nem volt kedvem azzal foglalkozni, hogy felpróbálgassam a ruháimat és szortírozzam őket, vagy hogy kiássam a fiókból az ezeréves mozijegyeket és fesztivál-karszalagokat (ezektől most sem vagyok hajlandó megválni egyébként). Ő a mai napig nagyon szereti átválogatni az ilyen-olyan holmijait, nem is igen látni felesleges limlomokat körülötte, az ő környezete valahogy mindig nagyon rendezett és szezonálisan dekorált. :) Amire viszont a közben eltelt tíz év alatt én is rájöttem, hogy lomtalanítani, "szanálni" igenis kell, kívül is és belül is, és hogy a környezetünk rendezettsége, a magun