Hétköznapi önismeret

A hétköznapi életben van egy rakás dolog, amit nyűgnek érzek. Igazság szerint vannak napok, amikor az erőfeszítés bármilyen fajtája szinte fáj. Vacsorát kell csinálni (szalámis kenyér, nem wellington). El kell mosogatni. Tiszta agyneműt kell húzni. Ki kell pucolni a cipőmet. A fürdőt. A fülem. Időpontot kell foglalnom masszázsra, vagy a fodrászhoz. Le kellene foglalni a nyaralást. El kell ugranom egy új fülhallgatóért. Le kéne mosni a kocsit. Felhívni valakit. Az orvost. Megvarrni a lyukas zoknim. Soha véget nem érő, sőt ciklikusan ismétlődő lista. Fekszem az ágyon, a kanapén, a földön, és rettenetesen szenvedek, közben mélabúsan nézek egy hajcsomóba gabalyodott porcicát, az élet nehéz. Lázadok. Miért lesz újra minden koszos? Tegnap is összesöpörtem, és megis megmagyarázhatatlan mocsok van az asztal alatt. Ma még akartam tornázni, nincs kedvem, semmihez sincs kedvem, de jobban félek attól, hogy elhízok, felkelek, hozom a szőnyegem, a cipőm, megcsinálom, örülök magamnak. Döbbenetes, hog