Bejegyzések

Mindennapi erőfeszítések

-
Kép
A hétköznapi életben van egy rakás dolog, amit nyűgnek érzek. Igazság szerint vannak napok, amikor az erőfeszítés bármilyen fajtája szinte fáj. Vacsorát kell csinálni (szalámis kenyér, nem wellington). El kell mosogatni. Tiszta agyneműt kell húzni. Ki kell pucolni a cipőmet. A fürdőt. A fülem. Időpontot kell foglalnom masszázsra, vagy a fodrászhoz. Le kellene foglalni a nyaralást. El kell ugranom egy új fülhallgatóért. Le kéne mosni a kocsit. Felhívni valakit. Az orvost. Megvarrni a lyukas zoknim. Soha véget nem érő, sőt ciklikusan ismétlődő lista. Fekszem az ágyon, a kanapén, a földön, és rettenetesen szenvedek, közben mélabúsan nézek egy hajcsomóba gabalyodott porcicát, az élet nehéz. Lázadok. Miért lesz újra minden koszos? Tegnap is összesöpörtem, és megis megmagyarázhatatlan mocsok van az asztal alatt. Ma még akartam tornázni, nincs kedvem, semmihez sincs kedvem, de jobban félek attól, hogy elhízok, felkelek, hozom a szőnyegem, a cipőm, megcsinálom, örülök magamnak. Döbbenetes, hog
Megjegyzés küldése
További információk

Szeretetben együtt növekedni - 8 év párkapcsolati tapasztalásai

-
Kép
„ A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. ” - Márai Sándor Márai sorai mindenkihez szólnak – rengetegen, ha nem mindannyian átéljük ezt, rettegünk attól, hogy kifejezzük, mennyire vágyunk a szeretetre, a visszautasítás félelmétől bénultan, szívünket elzárva élünk. Hogy valakiből felszínes örömöket kergető bulikirály(nő) válik, vagy magába forduló, megközelíthetetlen alak, esetleg a komolyodó kapcsolat legkisebb jelére hanyatt-homlok menekülő fóbiás, pusztán habitus kérdése. De még ha be is valljuk magunknak, hogy vágyunk egy szeretetteli, stabil párkapcsolatra, amiben örömöt lelhetünk, hogyan tudnánk szert tenni rá? Játszmákban vergődve, egótól vezérelve, sémáink fogságában partner mellett is könnyű magányosnak érezni magunkat. Én sokáig tagadtam
Megjegyzés küldése
További információk

A rejtélyes énidő

-
Kép
Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek, amely az énidő (me-time) fogalma körül alakult ki, és az állt a középpontjában, hogy kinek mit jelent ez a kifejezés, ki szereti, nem szereti, hogy a köznyelvbe ennyire beivódott és miért. Ez engem is arra sarkallt, hogy elgondolkozzak, milyen tartalmak állhatnak a fogalom mögött, és milyen kontextusban segítheti, vagy éppen hátráltathatja egy személy fejlődését. Az énidő a köznyelvben és klasszikusan azt jelenti, hogy tudatosan kikanyarítok a napomból / hetemből egy szeletet - tipikusan 30-60 percet vagy egy napszakot - amit csak saját magamra szánok. Ebben a 30-60 percben élek a hobbimnak, sportolok, sétálok, vagy csak fekszek és nem csinálok semmit, ez az én időm, amiről szabadon dönthetek. Rólam szól, az én vágyaimról, az én szükségleteimről, nem arról, hogy a kötelezettségeimet teljesítem, és mások szükségletei szerint áldozom fel az időmet és energiámat. Nagyon szépen és tudatosan  hangzik, ha azt mondjuk, én minden nap fél órát önmag
Megjegyzés küldése
További információk

Ugrás a semmibe – Mit tanultam a felmondásból? II.

-
Kép
Amikor az utolsó munkanapom után lefeküdtem, azt hittem, úgy kelek majd fel, mint egy láncait vesztett rab: felszabadultan, tettre készen és millió egy tervvel arra, hogy hogyan fogom felhasználni a szabadidőmet, és hogyan kerülök majd mielőbb álmaim munkahelyére. Hát nem ez történt. Inkább csak ültem, néztem a reggeli szürke Fehérvári utat egy plédbe csavarva, és azt éltem át, hogy „akkormostmivan?”.  Még napokig minden éjszaka azt álmodtam, hogy dolgozom, a nappalokkal meg nem tudtam, hogy mit kezdjek. Mint valami bizarr intézményfüggőség, fel sem fogjuk igazán, mennyire keretezi a munka az életünket, és hogy a jellemző munka közbeni ábrándok – délutáni alvás, korlátlan idejű sorozatnézés, olvasás, stb. - döbbenetesen kicsi hányadát teszik ki az időnknek, alig pár órát. Mi legyen a többivel?Emellett az a tévképzet is sújtott, hogy igazából nem is lesz semmi teendőm a saját elhelyezkedésemet illetően, munkaerőhiány van, én meg szeretek, tudok is dolgozni, elég csak várnom
Megjegyzés küldése
További információk

Ugrás a semmibe – Mit tanultam a felmondásból? I.

-
Kép
Sokan nem éppen azt az elgondolást hozzuk otthonról, hogy a munka egy élvezetes, örömteli dolog, amit önmegvalósításunk, hosszú távú céljaink szolgálatába állíthatunk. A munka inkább a „kötelező rossz”, valami, amit a pénzért csinálunk, és egyébként a hátunk közepére sem kívánjuk, fárasztó, iszonyú stresszes és persze még a főnök is egy rabszolgahajcsár. Bár sosem hittem igazán, hogy ez lenne az élet, mégis úgy alakult, hogy tavaly egy olyan buborékba zárva találtam magam, ami ijesztően hasonlított a második leírásra. Felkeltem reggel erőtlenül, megittam a kávét, kedvetlenül felöltöztem és elindultam dolgozni. Átsuhant rajtam, hogy kéne csinálni valami reggelit, de úgy éreztem, nem is vagyok éhes, kedvem sincs hozzá, így inkább elindultam a reggeli tömegben, iszonyat feszültséggel. Utáltam az összes embert a villamoson, mindenkit, aki ugyanolyan savanyú fejjel igyekezett a munkahelyére, mint én. Beérve megvettem a büfében a szendvicsem és a túró rudim, átfutottam az email
Megjegyzés küldése
További információk

"Egy kapcsolatért minden nap dolgozni kell" - de mégis hogy?

-
Kép
A szerelmi témájú cikkek állandó kérdése, hogy miként alakíthatunk ki és tarthatunk fenn örömteli társkapcsolatot. Elhangzik jó sok, szinte már közhelyként ismert kijelentés a modern kor problémáiról (túl sok választási lehetőség, munkahelyi stressz, online világ figyelemelterelése, stb.), míg végül előbukkan a gyakorta szóról szóra azonos konklúzió: a jó párkapcsolatért minden nap dolgozni kell. Hát, igen - bólogatunk a bölcselet felett, majd jól számon kérjük a másikat, hogy miféle kapcsolatot szeretne fenntartani, hisz' két hete megint nem mentünk sehova, meg különben is már mondtuk ezerszer, hogy ne rakja a lábát az asztalra.  Első ránézésre valahogy egyértelműnek tűnik, hogy mit jelent "minden nap tenni". De tudjuk-e valójában? Vagy azt tudjuk, hogy mit szeretnénk, ha a másik tenne - a mi jóllétünk érdekében? Ezek a cikkek néha megkísérelnek tippeket adni - csináljatok gyakrabban közös programot, szakadjatok ki a hétköznapokból, beszélgessetek többet, szeretkezz
Megjegyzés küldése
További információk