Hétköznapi önismeret

„ A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. ” - Márai Sándor Márai sorai mindenkihez szólnak – rengetegen, ha nem mindannyian átéljük ezt, rettegünk attól, hogy kifejezzük, mennyire vágyunk a szeretetre, a visszautasítás félelmétől bénultan, szívünket elzárva élünk. Hogy valakiből felszínes örömöket kergető bulikirály(nő) válik, vagy magába forduló, megközelíthetetlen alak, esetleg a komolyodó kapcsolat legkisebb jelére hanyatt-homlok menekülő fóbiás, pusztán habitus kérdése. De még ha be is valljuk magunknak, hogy vágyunk egy szeretetteli, stabil párkapcsolatra, amiben örömöt lelhetünk, hogyan tudnánk szert tenni rá? Játszmákban vergődve, egótól vezérelve, sémáink fogságában partner mellett is könnyű magányosnak érezni magunkat. Én sokáig tagadtam