Hétköznapi önismeret

Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek, amely az énidő (me-time) fogalma körül alakult ki, és az állt a középpontjában, hogy kinek mit jelent ez a kifejezés, ki szereti, nem szereti, hogy a köznyelvbe ennyire beivódott és miért. Ez engem is arra sarkallt, hogy elgondolkozzak, milyen tartalmak állhatnak a fogalom mögött, és milyen kontextusban segítheti, vagy éppen hátráltathatja egy személy fejlődését. Az énidő a köznyelvben és klasszikusan azt jelenti, hogy tudatosan kikanyarítok a napomból / hetemből egy szeletet - tipikusan 30-60 percet vagy egy napszakot - amit csak saját magamra szánok. Ebben a 30-60 percben élek a hobbimnak, sportolok, sétálok, vagy csak fekszek és nem csinálok semmit, ez az én időm, amiről szabadon dönthetek. Rólam szól, az én vágyaimról, az én szükségleteimről, nem arról, hogy a kötelezettségeimet teljesítem, és mások szükségletei szerint áldozom fel az időmet és energiámat. Nagyon szépen és tudatosan  hangzik, ha azt mondjuk, én minden nap fél órát önmag