Tavaszi megújulás másként - avagy mire van szükséged valójában?

Amikor igazán elkezd beköszönteni a tavasz, egyre több a madárcsicsergés és a télikabát is visszakerül a szekrénybe, úton-útfélen előkerül a téma, hogy a természettel együtt mi is megújulunk. Kiváló lehetőség ez, hogy ismét belevágj valamibe, amit január harmadik hetében feladtál, mondjuk az örök klasszikus életmódváltásba. De mi lenne, ha ezúttal nem ítélnéd kudarcra saját magad? 

Hogy miért nem működik az újévi fogadkozás, azt minden évben megírják az illetékes blogok, hosszan boncolgatják, hogy mit rontottál el és miért nem változtattál érdemben az életeden, szerintem kapásból fel tudsz sorolni 4-5 dolgot, amit már ezerszer olvastál. 

A helyzet viszont az, hogy nem azért adtad fel, mert irreális célt jelöltél ki, vagy olyan sportot választottál, amit nem élvezel igazán, esetleg nem voltál elég fegyelmezett, hanem mert az egész megközelítésedet egy külső keretrendszerre alapoztad. Klasszul hangzik az életmódváltás, de ha jobban meggondolod, mi is ez igazából? Egy homályos szabályhalmaz arról, hogy mit (t)ehetsz és mit nem az "új" rendszered szerint. Hiszen ebben nincs helye fehér kenyérnek, napraforgóolajnak, vagy egy pohár gyümölcslének, csak a kókuszvirágcukor, a zabliszt és az ásványvíz jöhet szóba, függetlenül attól, hogy neked jól esik-e. Hiszen ez a tudatos és egészséges táplálkozás legtrendibb definíciója.

Mit szólnál egy olyan verzióhoz, ahol a döntéseidet az határozza meg, hogy mire van szüksége a testednek? Mert nem káposztaleves-kúrára és három szem Korpovit kekszre, az egészen biztos. Nem is arra, hogy összeszorított foggal végigküszködd a spinninget, vagy sírva elvonszold magad futni, amikor holtfáradtan érsz haza, mert te mostantól másképpen élsz, mint eddig. A testednek-lelkednek egyensúlyra van szüksége, és arra, hogy megértsd, adott napon és adott pillanatban mivel teszed neki a legjobbat cserébe azért, amit ő tesz meg érted. 

De mégis honnan tudjuk, hogy mire van szükségünk?

Ha eddig nem tetted, figyeld meg jól a tested! Csak ülj, vagy feküdj le kényelmesen, és összpontosíts arra, hogy mennyi mindent történik most benned, mennyi ingert dolgoz fel az elméd, mennyi érzet, érzés, gondolat születik meg. Figyeld meg, ahogy lélegzel, ahogy a mellkasod, a hasad kitágul, majd összehúzódik. Ez a működés biztosítja, hogy életben maradj, anélkül, hogy egy perc figyelmet is kellene rá áldoznod. Figyeld meg, ahogy dobog a szíved, szüntelenül és fáradhatatlanul, figyeld az izmaid feszültségét, ahogy készenlétben állnak arra, hogy bármikor megmozduljanak, amikor azt szeretnéd. Ugye mennyi mindet tesz meg érted a tested? Te viszonzod neki a gondoskodást?

Ha rendszeresen fókuszba helyezed a tested állapotát, egyre könnyebb lesz ráérezni, hogy mire van most szükséged. Egy nagy pohár vízre? Fél óra pihenésre? Egy kocka csokoládéra? Egy hosszú szeretkezésre? Könnyed mozgásra a friss levegőn?

Biztosan fel tudod idézni a helyzetet, amikor legbelül érzed, hogy a tested vágyik valamire, de az elméd mindent bevet (elsősorban kitűnő kifogásokat), hogy ne hallgass rá. Amikor érzed annak a feszültségét, hogy jó lenne felkelni a kanapéról és legalább nyújtani egyet, vagy korábban felkelni és nem a pékségben reggelizni, de mindeközben iszonyú ellenállásba ütközöl, és szinte fáj a vágy, hogy heverj még egy kicsit a puha párnán, vagy becsavard magad egy plédbe, és félálomban pislogj ki a fejedből, miközben elhatározod, hogy majd holnap másként lesz.

Az elménk szereti az állandóságot, arra vagyunk berendezkedve, hogy ne változtassunk az aktuális helyzetünkön, hiszen ez teszi számunkra kiszámíthatóvá a mindennapi eseményeket, ettől érezzük magunkat biztonságban. Még egy apró szokás megváltoztatása, vagy egy új szokás beépítése is emberfeletti feladatnak tűnhet, hiszen a működésünk arra sarkall minket, hogy ne térjünk le a megszokott útról. Visznek minket a gyerekként eltanult belső szabályrendszereink, hiedelmeink, vélekedéseink arról, hogy, kik is vagyunk mi, milyennek kell lennie az életünknek, milyen sors vár minket. Sok esetben az ellenállás is abból fakad, hogy nem akarunk saját magunkra másként gondolni, mint eddig, még akkor sem, ha ez az énkép kedvezőbb lenne, mint a jelenlegi. Hiszen megkérdőjeleződik, hogy kik is vagyunk mi igazából? Ha egy dolgot meg tudok változtatni, és eddig tévesen gondoltam azt, hogy nem vagyok képes rá, akkor vajon hány ilyen dolog van még az életemben? Mi mindent tehetnék még másként? Ijesztő perspektíva a fejlődés.

A belső, rettegő kis hang mindig ott duruzsol az elmédben, és győzköd, arról, hogy ne lépj előre. Sosem tudtál ellenállni az édességnek, miért tennéd most? Te nem az az ember vagy, aki kiáll a saját érdekében, soha nem ment, hát ez van. Téged eddig is mindig kihasználtak a párkapcsolatokban, nem lehet mit tenni, ne is próbálkozzál. Hiszen ez vagy te. És el kell fogadni, akik vagyunk, nem? Megírták a naplementés idézetben is a sikeres emberek.

Csakhogy mindez nem te vagy. Ezek sérülések után létrehozott védelmi stratégiák, hosszú évek alatt kialakult rossz szokások, a boldogulásod érdekében kialakított, berögzült viselkedési sémák.

Ha mindenáron el akarsz fogadni valamit, fogadd el azt, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolod, és minden eszköz a rendelkezésedre áll, hogy változtass azon, amin szeretenél. Ez úgyis sokkal ijesztőbb, mint az ellenkezője. Aztán indulj el, megígérem, hogy jó lesz, ha már úton vagy.

Képek: https://unsplash.com